Mai történetem három tökfejről szól. Két jókora takarmánytökről és rólam.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az egész ott kezdődik, hogy eddig én is, mint ahogy sokan mások, hevesen tiltakoztam a Halloween vagy a Valentin-nap erőltetett ünneplése, majmolása ellen. A hideg rázott már az említésüktől is, szörnyülködtem a boltok kirakatában vigyorgó töklámpásokon, vagy a februárban felbukkanó angyalszárnyú csillámporos plüssszívek seregén. Aztán a tavalyi ősz úgy robogott át a naptáramon, hogy észre sem vettem, gyönyörködtem újszülöttemben (aki akkor már nem is volt annyira újszülött), és csak a karácsonyfa alatt vettem észre az idő múlását.  Ezért idén duplán készültem az őszre, immár kisgyermekes anyukaként. És ezen van a hangsúly. Megszoktam már, hogy a lányom teljesen átváltoztat, de azért néha mégis okozok magamnak meglepetéseket. Az történt, hogy a piacon vigyorgó tökseregre csuklóból visszavigyorogtam, majd két perc múlva már kettőt is választottam (mert mi van, ha az elsőt elrontom?), szegény apa pedig cipelhette hazáig. Otthon aztán szorgalmasan olvasgattam az ünnepről, és már kicsit sem idegenkedtem tőle. Rájöttem, hogy semmi rossz sincs abban, ha megismerünk a mi kultúránktól idegen hagyományokat, csak figyelni kell rá, hogy ne a saját, létező hagyományaink kárára tegyük ezt. Tanulság: tökfej voltam, hogy eddig nem faragtam töklámpást, mostantól minden évben fogok.
 
Töklámpás készítése
 
Lámpásnak való tököt ma már bárhol be lehet szerezni, nem kell különösebb kutatómunka hozzá, az áruházláncoktól a piacokig mindenhol hegyekben állnak. Sokfélét láttam, én elsőre fejeket akartam faragni, úgyhogy ennek megfelelően arányos, szép kerek tököket választottam. Otthon jól megmostam, szárazra töröltem. Sima golyóstollal rajzoltam fel a mintát, ha elrontottam, könnyen le lehetett törölni vizes szivaccsal. A szemeknek kartonpapírból sablont is vágtam, hogy egyformák legyenek. Először megskalpoltam őket (a cikcakk-vágást nem mertem bevállalni, majd jövőre), majd kanállal kikapartam a közepét. Az arcot rövid pengéjű, hegyes és éles késsel mintáztam, persze minden újabb rés kivágása után gyorsan beletettem egy égő gyertyát, hogy lássam, milyen. A kikapart tökmagot sem dobtam el, jól megmostam megszárítottam, és finom fűszeres csemegét készítettem belőle. Egy kis chili, só, tökmagolaj kellett csak hozzá, és fél óra múlva már ropogtattuk is.