A szalvétatechnika (decoupage) nemcsak egy remek kreatív időtöltés, hanem gyűjtőszenvedély is. Felébresztette gyerekkorom megszállott képeslap- és szalvétagyűjtő énjét. Ezért sajnos minden megtetsző haszontalanságból kapásból kettőt veszek - egyet a gyűjteményembe. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Imádom, hogy a szalvétatechnikában rengeteg lehetőség rejlik (fogjátok még látni, mi mindent készítettem), kisbútorra, nagybútorra, kombinálva, mértékkel és eszelősen. Persze akkor jó, ha van is értelme. A direkt szalvétaméretűre gyártott különféle képkeretektől kiráz a hideg, az egész technikát úgy ahogy van, pofán vágja, ráadásul még jórészt haszontalan is. Ennél annyival több van ebben a technikában, hiszen a ragasztóval jószerével bármire rögzíthetjük a szalvétából vagy papírból kivágott/kitépett motívumot, előtte festhetjük, utána antikolhatjuk, kombinálhatjuk textillel, üvegfestéssel stb., tehetjük domborúvá, háromdimenzióssá, lehet belőle hasznos kisbútor, felújított nagyobb bútor, képeslap, üdvözlőkártya, pamuttáska dísze, tárolódoboz, könyvborító és sok egyéb más. Persze én csináltam már szalvétaképeket, nem is egyet, csak nem érdemes leragadni egy témánál, a szalvétatechnika ugyanis kimeríthetetlen kincsesbánya.

 

Levéltartók

 

anyagok

natúr levéltartó 

indamintájú szalvéták

ragasztólakk

ecset

üvegfesték kontúr

antikoló paszta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én általában nem szoktam külön alapozni, de ha a fa (vagy amire éppen dolgozunk) túl sötét színű, akkor elnyomhatja a szalvéta színét és mintázatát, ezért néha szükséges lépés. Ezeknél a levéltartóknál nem alapoztam, azonnal ragasztottam a szalvétát. Rétegeire szedtem, és a legfelső mintás réteget ragasztottam fel. Az egész felületet szalvétával vontam be, de előtte azért nagyjából leszabtam a darabokat. A ragasztótól a szalvéta kissé megnyúlhat, ezért én a túllógó részeket száradás után egyszerűen levágom (ollóval vagy sniccerrel, mikor melyik alkalmasabb). Nagy felületeknél -mint ez is- belülről kifelé haladva, óvatosan dolgozom, nehogy elszakadjon a szalvéta. Miután megszáradt, üvegfesték kontúrral kiemeltem az indamintát. A virágfejek közepét rózsaszín kontúrral átpöttyöztem. Mikor ez is megszáradt, antikoló pasztát vittem fel az élekre. Erre egy darab szivacs vagy rongy a legmegfelelőbb. Végül átlakkoztam az egészet a ragasztólakkal.