Többen is arról panaszkodtatok, hogy azért nem készítetek farsangi álarcot (legfeljebb dísznek), mert a boltban kaphatók egyszerűen nem passzolnak az arcotokhoz. Túl nagyok, túl szűkek, nem látni ki alóla stb. Erre is van megoldás. Házilag is lehet mintát venni saját arcunkról, amelyet utána csodálatosan ki lehet dekorálni. És ez garantáltan passzol majd.

 

Néhány éve volt szerencsém modellt ülni egy álarckészítő tanfolyamon, azaz rajtam mutatta be az oktató a saját arcos maszk készítésének trükkjeit.  Szórakoztató volt, és még a maszk is megvan, csak az emlékezetemet kell leporolni kicsit.

Amire szükség lesz:

  • Gipszes gézpólya
  • Zsíros krém (pl. a "mindenrejó" kékdobozos Nivea) vagy vazelin
  • Széles hajpánt
  • Egy tál víz
  • Esetleg még egy ember (könnyebb, ha más teszi fel a gézt, de egyedül is el lehet készíteni)

A gézpólya 3 méteres tekercsben kapható, ez a mennyiség bőven elég lesz egy archoz. A gézt vágjátok fel vékony csíkokra (kb. 2x5 cm). Az arcotokat vastagon be kell krémezni, mert a végén így majd könnyebben lejön a megszilárdult maszk. A hajatokat rejtsétek el a hajpánttal, nehogy úgy járjatok, mint én (elég nehéz utólag kimosni az odaszáradt gipszet).

Tehát, ha van egy segítőd, akkor helyezkedj el kényelmesen (most legalább 20 percen keresztül nem nagyon fogsz mozogni), úgy, hogy a fejed hátra tudd dönteni (relax székek előnyben!). A gipszcsíkokat mártsátok a vízbe (vagy a segítőtök ugye), egy picit csöpögtessétek le, majd fel lehet simítani az arcra. Mindig simítani kell, hogy az eredmény is egyenletes legyen. A következő gézt úgy tegyétek fel, hogy valamelyest fedje az előzőt (és így tovább). A szemeket és a környékét hagyjátok szabadon, hiszen ki kell majd látni a maszk alól. 

 

A száj és az orr közül is ki kell hagyni valamelyiket, hiszen levegőt venni kell. Esetemben, mint látjátok, az orr maradt ki. De lehet készíteni pl. félárarcot (bauta stílusú maszk), vagy szemmaszkot is. Ez nyilván függ az alkalomtól is, hogy hol fogod viselni. A csíkokat kb. 10-15 perc alatt fel lehet pakolni, ezután meg kell várni a száradást (+10 perc). Ez idő alatt ne mozgassátok az arcotokat (persze, ilyenkor az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy röhögésben törjön ki, de azért módjával...) Amikor érzitek, hogy már kezd megkötni, óvatosan lehet kopogtatni kívülről, majd -hogy könnyebben lejöjjön- kezdjétek el mozgatni az arcizmaitokat. A külső peremet, illetve nyílások széleit még kell erősíteni gézzel, ezután még érdemes egy éjszakát hagyni száradni. 

 

Ha elég ügyesek voltatok, akkor kellően sima lesz a felület ahhoz, hogy bármilyen díszítési technikát alkalmazzatok. Ha nagyon érdes és egyenetlen, finoman át lehet dörgölni csiszolópapírral, de még így is előfordulhat, nem lesz teljesen egyenletes. Ez nem a ti hibátok, maga a technika ilyen. Ettől még sokféleképpen lehet díszíteni, valamilyen textillel (pl. bársonnyal) is be lehet vonni a teljes felületet, így rejtve marad a felszín.

Legközelebb a színekkel és a díszítési technikákkal folytatom.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez.