A fésűtartó dézsámmal pont úgy jártam, mint a fakanáltartókkal. Egyszer csak túl sokan lettek benne és kellett egy másik is.
A fésűtartó dézsámmal pont úgy jártam, mint a fakanáltartókkal. Egyszer csak túl sokan lettek benne és kellett egy másik is.
Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?
Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.
Imádok ránézni a fakanáltartóimra, a kedvenc mintáim köszönnek vissza a hasukon, érdemes volt pepecselni velük. Először a virágkaspós készült el, csak annyian lettek benne, hogy szükség lett egy másikra is. Elvégre mindig jó, ha kéznél van a klopfoló, habverő és társaik, nem kell a fiókokban keresgélni.
Amikor megkaptam, már tudtam, hogy soha egy betűt sem merek majd belefirkálni. Ez annyira nemes, finom, lágy és kecses...
Utolsó kommentek